Környzetünkben lévő, nárcisztikus személyiségzavarban lévő személytől elszenvedett sérelmek hatásai, és a sérelmek feldolgozása
A legújabb kutatások azt mutatják, hogy az aggodalmaskodás, nyugtalanság és depresszió narcisztikus sérelmek elszenvedésével szoros kapcsolatban állnak. Az aggódás az egyik leggyakrabban előforduló mentális betegség, de az nem volt mindig betegség. Valójában, az aggódás egy evolúciósan kifejlődött, belénk kódolt viselkedés, ami segíti a fenyegetések észlelését és azok kezelését.A korai embernek segített túlélni és fennmaradni a vad világban.
A modern világban már nincs rá szükségünk, de ennek ellenére fennmaradt bennünk és azokban az emberekben, akik gyerekkorukban szenvedtek el ilyen sérelmeket, különösen pszichikai sérelmet, az aggódási hajlam még nagyobb mértékben jelen van.
Erika Lawrence (PhD) vizsgálta, hogy vajon a pszichikai vagy a fizikai sérelem elszenvedés a meghatározóbb-e. Arra az eredményre jutott, hogy a pszichikai sérelem elszenvedése sokkal rombolóbb, mint a fizikai.
Egy nem régi cikk a Krónikus Stressz című orvosi hírújságban azt írja, hogy hogy a gyermekkori stressz nagyon mély rövid és hosszútávú hatást fejt ki a sérelmezett központi idegrendszerére.
Sokkal hajlamosabbá teszi őket erős depresszióra, post-traumatikus stressz betegségre (PTSD) és bipoláris szindróma betegségre.
Ha valaki nagyon nagy mennyiségű stresszt szenvedett el gyermekkorban, az agya és a neuroendokrin rendszere a későbbi életében a stressz hatásra hiperérzékeny lehet, különösen a pszichikai stresszre.
A nárcisztikus személyiség főbb jellemzői:
- egy szégyen alapú gondolkodási rendszerben működnek, ahol saját belső szégyenüket az áldozatukra vetítik ki.
- kifelé a nárcisztikus személyiség önszerető embernek tűnik, miközben mélyen egy belső dialógust folytatnak, mivel folyamatosan érzik a szakadékot a „belsőjük szerinti” verzió és aközött, amit kifelé a világnak mutatnak magukról.
- Azért, hogy a pszichológiai hiányosságukkal kapcsolatban jobban érezzék magukat, romboló, védekező mechanizmusokat alakítanak ki, azért hogy bántsák azokat, akik gondoskodnak róluk, rokoni kapcsolatokat lerombolnak, és szándékosan okoznak mély pszichikai sebeket.
A nárcisztikus sérelmezések néhány formája:
- manipulálás – közvetett módon a viselkedés befolyásolása
- szóbeli sérelmezés – leértékelés, szégyenbe hozás, vádolás
- versenyzés – kivagyiság, szabályok betartásában csalás
- ködösítés – a valóság kétségbe vonása
- szabotálás – szándékosan romboló közreműködés
- kizsákmányolás – előnyhöz jutni személyes nyereség vágyból
- objektiválás – lealacsonyító, nem humánus reakciók
- elszigetelődés – támogató kapcsolatoktól távol tartás
- a nárcisztikus sérelmezők a jó és kedves embereket veszik célba, akik megértők, optimisták, empatikusak és megbíznak másokban.
Ezek az emberek úgy is kapcsolatba kerülhetnek nárcisztikus személyiségű emberrel, hogy meg akarják őket érteni, segíteni akarnak nekik és addig nincsenek tudatában azok nárcisztikus személyiségének, amíg be nem engedik őket az életükbe.
A nárcisztikus személy teljesen szétdúlhatja áldozatának személyiségét, de még rosszabb, ha te már egy gyerekkori stressz áldozata is vagy és úgy kerülsz nárcisztikus személlyel kapcsolatba. A korai stressz által történt fizikai testi változások következtében sokkal hajlamosabb vagy a negatív változások bekövetkeztére.
A nárcisztikus személy megpróbálja és átveszi az irányítást az életed felett, összezúzza az önbizalmadat, kétségeket ébreszt magaddal szemben, a valóságban való hitedben, és mentálisan lerombol – csak azért hogy fölötted érezze magát. Azon fog dolgozni, hogy te vagy az, aki nem stabil. A természetes védelmi ösztönödet teljesen megszünteti. Ez a lerombolás sérülékennyé tesz téged, és így kifejlődik benned az aggódás vagy egy nagyobb mértékű depresszió. Miközben valakit, akit szeretsz, segíteni akarsz, felszámolod a saját tisztánlátásod és stabilitásod.
Egy nárcisztikus személyiséggel „szoros” kapcsolatban lenni előbb-utóbb óhatatlanul lelki sérüléshez vezet. Az ilyen emberek működése olyan, hogy az ő személyiségük akkor van egyensúlyban, ha másokat maguk alá gyűrhetnek, és mivel hiányzik az empátiájuk, nem is lehet velük beláttatni, hogy amit tesznek a másik emberrel, az nem helyes.
Az, hogy egy nárcisztikus ember önszántából terápiás segítséget keres, ritka eset, legtöbbször kényszer vagy zsarolás hatására mennek el szakértőhöz, hogy ezzel édesgessék vissza magukat a másik fél kegyeibe. Ilyen esetekben lehengerlik a terapeutát, vagy magukat állítják be áldozatnak, esetleg tesznek néhány teátrális gesztust, ám néhány alkalom után visszatérnek a szokásos “üzletmenethez”.
Minden terápia alapja a változni akarás és az őszinteség – és nekik sajnos egyik sem erősségük. A nárcisztikus személyiségnek nincs betegségtudata, azaz nincs különösebb baja önmagával: ő azt éli meg, hogy mindenki másnak kellene megváltoznia ahhoz, hogy ő jól érezze magát. És miközben ő makacsul ellenszegül a változásnak, a vele kapcsolatban lévők felőrlődnek mellette, majd előbb-utóbb továbbállnak.
Hogyan lehet egy nárcisztikus személyiségű emberrel bánni?
Minél hosszabb ideig maradsz vele kapcsolatban, annál komolyabbak lesznek a hatások. Nagyvonalakban az alábbi lépéseken kell dolgozni:
- szakemberrel beszélni és a sérelmeket felismerni
- újra felépíteni a személy védelmi rendszerét
- kivonni magadat a sérelmező helyzetekből
- újra építeni a mentális egészséget és ön-becsülést
- kifejleszteni a képességet a jövőbeli sérelmezések felismerésére és megakadályozására
- felismerni, hogy az nem a te hibád, hogy egy nárcisztikus személyiségű emberrel kerültél kapcsolatba, sőt azért kerültél vele kapcsolatba, mert jó szándékú, jó érzésű ember vagy, hiába akarja elhitetni veled, hogy te vagy a hibás.
- ha már te erős vagy, felismerni, hogy a nárcisztikus személy is valamitől ilyen lett, ezért nem vádolhatjuk őt és csakis a bántalmazott, aki felismerte, hogy milyen helyzetben van, tehet érte, hogy ebből a helyzetből kikerüljön. A nárcisztikus személy egy olyan nagy traumán ment keresztül, ami személyiségének megbomlásához vezetett, reális látásmódját elveszítette, fel sem ismeri, hogy ő vele valami baj van. Ezek alapján fontos, hogy megbocsássunk neki.
Szeretnél kevesebb stresszt, jobban aludni és jóval boldogabbnak érezni magadat gyógyszerek és más szerek nélkül?
A craniosacralis kezelés fő célja és eredménye a központi idegrendszer egyensúlyának helyreállítása és ezen keresztül a személy érzelmi és fizikai egyensúlyának vissza állítása.
A kezelés során felismerheted aggodalmaid, depressziód okát, az idegrendszer egyensúlyba kerülésével pedig energetikussá válsz, ami segít problémáidra végleges megoldást találni.
Várok mindenkit szeretettel!