Tanulási nehézségek, diszgráfia, diszlexia, szorongásos zavarok, figyelemzavarok, hiperaktivitás, magatartási és beilleszkedési problémák, autizmus
Tanulási zavarokra utalhat, ha egy diák figyelme rövid ideig tartható fenn, képtelen néhány percnél tovább egy feladatra koncentrálni, előadást hallgatni vagy házi feladatot írni, információk elraktározódása és előhívása problematikus számára, az utasításokat nehezen tudja követni. Erre utal még az alkalmazkodás zavara, ha valaki képtelen nyugton maradni, közösségben folyton rendetlenkedik.
A tanulási zavarok körébe sorolhatók a diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia tünetek is. Hátterükben a központi idegrendszer sérülései, érési késése, működési zavara, lelki és környezeti okok állhatnak.
A figyelemzavar-hiperaktivitás hátterének tisztázása napjainkban is folyik.
Az agy anatómiai és funkcionális eltérését vizsgáló eljárások eltérő sajátosságokat találtak a hiperaktivitással küzdő egyének agyában. Vizsgálatok elsősorban azt támasztják alá, hogy az idegrendszer fejlődési folyamatában található valamilyen eltérés, de ennek ellenére még specifikus, minden ilyen problémával küzdő egyénre jellemző eltérést igazolni nem sikerült.
Neuropszichológiai kutatások a homloklebeny elülső részének sajátos működésére irányították a figyelmet, mely elsősorban a homloklebenyhez köthető ún. végrehajtó funkciók (tervezés, szervezés, gátlás, motoros kivitelezés) gyengeségében, a motivációs rendszer (késleltetett jutalom) működési zavarában nyilvánul meg.
Számos vizsgálat felhívja a figyelmet a magzati, csecsemő-kisdedkori fejlődés jelentőségére. A fejlődést megzavaró tényezők (pl. magzat fejlődési rendellenességei, szülés körüli oxigén hiányos állapot, intenzív ellátást igénylő állapotok, későbbi idegrendszert érintő betegségek, traumák, stb.) nagymértékben hozzájárulhatnak a kialakuláshoz..
Későbbiekben egyre nagyobb szerepe van a pszichés, szociális tényezőknek (család működése, veszteségek, válás, szülők mentális-fizikai egészsége, kortárs kapcsolati nehézségek, iskolai problémák, konfliktusok, tanulási nehézségek, stb.), melyek jelentősen befolyásolják a tünetek intenzitását, az általuk okozott funkcióromlás mértékét.
A tanulási problémák hátterében az esetek 70%-ban idegrendszeri problémák állnak, egészen pontosan az idegrendszer éretlensége, fejletlensége. A gyermeki idegrendszer fejlődésében mutatkozó hiányosságok figyelemzavart, gyenge emlékezetet, magatartási problémákat okozhatnak. A gyermek nem képes megfelelni az elvárásoknak, ettől butának érzi magát, és az önbizalma csökken.
A szorongásos zavarok kialakulásának háttere csak részben tisztázott: ebben genetikai, biológiai (agyi hírvivő molekulák, stresszhormonok) pszichológiai és környezeti (életesemények) tényezőknek tulajdonítanak szerepet. A pszichológiai okok között szerepel a gyermekkori szeparációs szorongás, illetve a függőségi igény. Az emberek egy része veleszületetten (magzati fejlődés vagy születési folyamat alatt szerzetten) vagy a korai gyermekkorban elszenvedett fokozott stresszhelyzetnek vagy traumatikus élménynek következtében hajlamosabb lehet szorongásra. Bármi is legyen a kiváltó ok, a következményes szorongási hajlam mint biológiai, mint lelki szinten megállapítható.
Az autizmus spektrum zavar egy viselkedési tünetegyüttes, amelynek oka minden valószínűség szerint az idegrendszer fejlődésének rendellenessége. A klinikai kép rendkívül változatos. Az autizmus súlyosságától és az egyéb tünetektől, értelmi színvonaltól, egyéb képességektől és fogyatékosságoktól, járulékos állapotoktól (pl. beszédfejlődési zavar, epilepszia) függ, az összképet nagyban befolyásolja a gyermek személyisége is.
Tünetei: depresszió, szorongás, szociális izoláció, társas viselkedés zavara, érdeklődés hiánya, testi kontaktus kerülése, közeledés elutasítása, ragaszkodás az állandósághoz, epilepszia, kényszerbetegség, nagyfokú hangulat ingadozás, dühkitörések
Leggyakrabban a gyermek hároméves kora körül válnak a tünetek olyan markánssá, hogy a szülők orvoshoz fordulnak, és a szakember felállítja a diagnózist. Valójában azonban már pár hónaposan is vannak a betegségre utaló tünetek! Elsősorban az idegrendszer azon funkciói károsodnak, melyek a kommunikációért, társas kapcsolatokért felelősek.A fenti tünetek, betegségek okai nagymértékben az idegrendszer károsodásának, nem megfelelő fejlettségének következményei
Az álmatlanság az alvási ciklusnak olyan zavara, ami magába foglalja az elalvási nehézséget, az ébrenléti nehézséget, a hajnali ébredéseket, éjszakai felriadásokat. Gyermekkorban ez néhány éjszakás vagy akár sok héten át tartó is lehet.
Arra már több kutatás is felhívta a figyelmet, hogy a kevesebb éjszakai alvás több viselkedési zavarral jár napközben, illetve hogy az iskolai teljesítmény rovására megy. Az is kiderült, hogy az alvászavarral küszködő gyerekek sokkal hajlamosabbak a depresszióra és a szorongásos betegségekre.
Az alvászavarok egyik lehetséges oka lehet a nem megfelelően fejlett központi idegrendszer, melynek működése a craniosacralis kezelések során hatékonyan harmonizálható, fejleszthető.
A Craniosacralis terápia, mint gyógyulást elősegítő manuál terápia, elsődlegesen a központi idegrendszer működésének javítására irányul. A koponyaalap összenyomódásának leggyakrabban előforduló tünete a depresszió. Ezt az egészségügyben sokszor úgy diagnosztizálják, mint endogén depressziós állapot. Az összenyomódás áttétesen oka lehet a gyerekkori autizmusnak és allergiának is. A koponyaalap összenyomódás eredhet születési traumából, a gerincvelőt borító kemény hártyájának gyulladásából, felfelé rögzült keresztcsont miatt. Az ékcsont (koponyán belül található csont) aszimmetrikus mozgása feszessé teszik az agyféltekéket elválasztó hártyákat, ami gátolja az idegek, agyterületek megfelelő működését, Ez tünetként okozhat viselkedési problémákat, fejfájást, mozgási koordinációs zavarokat, tanulási zavarokat.
A diszlexia kb. előfordulásának oka 50%-os arányban a halántékcsontok szabad mozgásának akadályoztatottsága. A koponyaalap összenyomódása gátolja az agy megfelelő vérellátását, ami az agyműködés lassulását, mentális fáradságot okozhat. A craniosacralis terápia nagyon kíméletesen, nem invazívan szabadítja fel a helyes működést gátló blokkokat. A terapeuta magas anatómiai tudásának megfelelően, biztonságosan serkenti, egyensúlyozza ki a központi idegrendszer és a szervezet működését.